Laura & Csenge weblapja

 Az egész egy füzettel kezdődött. Előző évben volt egy tanárunk (áldásom rá smiley), aki azt mondta, ne a füzetbe firkálgassunk, hanem vegyünk egy "Idegbeteg füzetet", amibe majd a hülyeségeinket írjuk. Hívjuk, mondjuk Samu bácsinak. Szóval, ez a Samu bácsi hatalmas arc volt. Az első óránkon belép az ajtón (előtte tesink volt), és így szól: "Görényszag van". Semmi sziasztok, semmi. Csak így az arcunkba vágja, hogy büdösek vagyunk. Természetesen elröhögtük magunkat. Az első pillanattól fogva megtörte a jeget. 

Szóval, visszakanyarodva a füzethez,vettem is egyet. Eleinte csak plusz súly volt a táskámban. Abból tépkedtem ki a lapokat, ha kellett. Teljesen felesleges volt a számomra.

Azután még valamikor régen a környékbeli gimnáziumok bemutatót tartottak az iskolában, és a legelső füzetet vettem elő a fiókomból. Pont ez akadt a kezembe. Otthon véletlenül az iskolatáskámba dobtam, és holnap abba firkálgattam. Lejegyeztem a többiek idióta beszólásait, ha nem volt nálam az egyik füzet, abba írtam, amit kellett. Utána azt gondoltam, hogy rajzolok a szövegekhez. Itt lépnek be a képbe a képregények. Szóvicc indecision. Majd az osztályban kézről kézre járt a kincset érő kis füzet. Egyáltalán nem voltak ezek viccesek, de mindenkinek jól esett nosztalgiázni. És hát a hülyeség sosem apad ki, így mindig van miből ihletet merítenem.

Ebből a füzetből másolom át ezt a sok mindent ide. 

Ja, és köszönöm az osztályomnak. Nélkülük nincs ez a weboldal.